A KIMONÓ

ez a cikk eredetileg az animés oldalamról származik.
by ai

saját gépelés!! ne lopd el! forrás: Mondo
A kimono
Lássuk, mit ír Yamanaka Norio a kimonóról a The Book of Kimono című könyve bevezetőjében: a kimonó szó szerinti jelentése a dolog (mono), amit viselünk (kiru). Ha ennek tudatában feltesszük a kérdést, milyenné válik az ember, aki kimonót visel, jobban megérthetjük annak az öltözéknek a jelentéstartalmát, ami számos módon megtestesíti a japánok lelkét és kultúráját. Noha művészeti és technikai szempontból a világ legkifinomultabb nemzeti viseleteinek egyike, a kimonó igazi szépségét akkor sugározza, amikor viselik. Abban a percben, amint viselője magára ölti, érezni fogja, milyen szerencsés.
A kimonót viselők valóban Csodaországba jutnak- oda, ahol az emberek határtalanul tisztelik egymást, csodálnivalón türelmesek, szeretik a természetet és követik minden rezdülését. De miért is esik szó türelemről a kimonó kapcsán? Talán rögtön érthetővé válik, ha elárulom, hogy körülbelül egy órába telik magamra ölteni ezt a viseletet. A kimonó viselésének nagyon szigorú szabályai vannak, és számtalan apró alkatrészt kell hozzá használni. Igazi türelemjáték, de jól példázza azt a japán szellemiséget, miszerint bármit is tesznek, a tökéletessségig kívánják fejleszteni. Miért esik szó a tiszteletről? Ha kimonót visel az ember, önkéntelenül szerénnyé, visszahúzódóvá válik. Talán a ruha kisugárzása teszi ezt az emberrel, vagy az, hogy megérzi, csak apró, finom mozdulatokat tehet, különben oda a tökéletesség. Ha már tiszteljük a ruháinkat, és csak óvatosan mozgunk, automatikusan kezdünk úgy viselkedni a körülöttünk lévő emberekkel is. A japánok számára ritkán fontos az "én". Az önzetlenségüket, szerénységüket, és visszafogottságukat a nemzeti viseletük is tükrüözi.
A kimonó igen sokat változott a megjelenése óta. Mint oly sok kultúrális elem, az alap ebben az esetben is Kínából származik. A legcsodálatosabb selyemkimonókat természetesen csak a császári udvarhölgyei viselhették. A 8. és 12. század között a Heian udvar élete egyike volt a legkifinomultabb és legmérsékeltebb kultúráknak az adott kor világán. Az udvari nemesek uszályos köpenyt hordtak, amit szokutai-nak hívtak. A hölgyek esetében dzsúnihitoe, vagyis a 12 rétegű kimonó volt a legelegánsabb viselet. A japán császári pár az esküvői szertartásokon a mai napig ezt viseli.

A tizenkét rétegű kimonó
A Muromachi periódus alatt (13-16. század) a szamurájok és katonai vezetők ragadták magukhoz a hatalmat, a császár helyett pedig a sógun lett a valódi vezető. A szamurájok életstílusához alkalmazkodott a ruházat is. Ők a dzsoroi hitatare-t viselték, ezt a kevésbé bő ujjú köpenyt rövid nadrággal és lábszárvédővel. A szamurájfeleségek kimonói sokkal kevesebb (3-5) rétegből álltak, mint a Heian-kori hölgyeké, és mivel arcukat nem mutathatták köznép előtt, egy icsime-gaszának nevezett, ernyőhöz hasonlító kalapot viseltek, amire körbe fátylat erősítettek. A 17.századtól, az Edo-periódusban Japán elszigetelődött, és béke honolt szigetein. A szamurájokra, harcosokra már kevesebb feladat várt, így kevesebb jövedelem is, azonban a kereskedők osztálya egyre csak gazdagodott. Ők viszont nem hordtattak díszes selymekből készült ruhákat, és vagyonukat bármikor elkobozhatták a nemesek. Ezért a gazdagon díszített selymeket kimonójuk belső oldalára varratták, vagyonukból pedig szép ruhákat vásároltak kedvenc hölgyeiknek (ez a "foglalkozás" Japánban az amerikai megszállásig legális és társadalmilag elfogadott volt.). A férfiiak kimonóin még ma is megfigyelhetők ezek a jellegzetességek. Nem a kimonó külső felét díszítik, hanem a dzsubant, vagyis az alsóneműt, és a kabátok (haori) bélését. A férfiak ebben az időben kezdtek el hakama nadrágot hordani, és a női kimonókon is mutatkoztak változások. Már csak 3 réteget hordtak egymás felett, és az addig nyitott ujjakat összevarrták. Az obinak (a kimonót összefogó övnek) ekkor még nem volt jelentősebb esztétikai szerepe. Meidzsi császár uralkodása idején (a 19. század végétől) Japán megnyitotta kapuit, és nyugati stílusú modernizáció nem csak a technológiai fejlődést hozta magával, hanem a merevített szoknyákat és fűzőket is. Ebben az időben a kimonó jelentőssége csökkenni kezdett, de az obi igazi feljődésnek indult. Kialakult a ma használatos, 4 méter hosszú és 30 cm széles öv, amiből szebbnél szebb és rafináltnál rafináltabb csomókat lehet kötni.
A 20.század során a kimonók már nem változtak. A divat csak az egyes anyagtípusok vagy minta térhordását befolyásolta. A ll.világháború óta - a nagyfokú amerikanizálódás hatására - a japánok szinte alig hordanak kimonót. Többnyire a nők öltik magukra nemzeti viseletüke, de csak jeles alkalmakkor (ilyen az esküvő, a húszévesek ünnepe, vagy a sicsi-go-szan [7-5-3 évesek ünnepe]). A gésák, vagyis a művészet asszonyai azok, akik ma is híven őrzik a kimonóviselés hagyományait. Náluk jobban talán senki sem érti a "kimonónyelvtant" (ahogyan ezt Lisa Dalby nevezte Gésa című könyvében). Hiszen a kimonó mesél, elbeszéli viselője korát, társadalmi státuszát,elárulja, milyen évszak van, milyen alkalomból öltött kimonót az illető. Számtalan apró jelből lehet ezeket leszűrni, de leginkább az ujjhossz, a szín, és a minta árulkodik.

Téli és nyári kollekciók
Korábban esett szó a természetről. A kimonók mintájukban követik a természetet, az évszakok változását. Például ősszel nem szabad felvenni cseresznyevirágokkal díszített kimonót, hiszen az tavaszi motívum, és hasonlóképpen nem járja tavasszal vöröslő juharlevelekkel díszített kimonót viselni, mert az az ősz jelképe. Számtalan természethez igazodó szabály létezik a motívumokra és a színkombinációkra vonatkozóan. Ugyanez a helyzet az anyagtípusokkal is. Míg télen bélelt, nehéz csirimen selyemből készített kimonót illik viselni, addig nyár végén gézselyemből készült kimonó viselete ildomos.
Mint a japán társadalom általában, a kimonók világa is íratlan szabályokkal átszőtt világ, ahol az, mi illik, sokkal fontosabb annál, mit szeretne valaki. A kötöttségek ellenére számos értékes vonása is van a kimonó viseletének. Megtanít az embertársainkkal szembeni türelemre, alázatra, a tökéletességre való törekvésre, a természet tiszteletére. Ebben a ruhában az ember (lánya ^^) átérezheti mindazt, ami japán, a filozófiájukat, a lelküket, megértheti a szokásaikat.
...és türelmes gyakorlással, a tükör előtt sok óra árán Alice végre beléphet csodaországba. De ebben a csodaországban a Szívkirálynő helyett a kifinomult elegancia, visszafogottság, és a csodás selyem suhogása uralkodik.

A kimonó részei és kellékei:
Eri---gallér
Szuszo---szegély
Maemigoro---első oldal
Usiromigoro---hátsó oldal
Szode---ujj
Obi---öv
Fukuro obi---60%-ban mintás, 4 m hosszú 30 cm széles öv.
Maru obi---100%-ban, esetenként mindkét oldalán mintás obi
Hanhaba obi---Félszélességű, vagyis 15 cm-es öv
Koshihimo---a kimonó rögzítésére szolgáló vékony zsinórok
Obiita---elöl a derékon, az obi alá kerülő merevítő öv
Obimakura---az obi hátsó ívét adó párna
Obiage---az obimakurát borító selyemkendő
Obidzsime---az obit rögzítő díszes  zsinór
Dzsuban---alsókimonó
Haneri---a dzsubanra varrható fél-gallér
Dateeri---a kimonóra rögzített gallér, ami úgy hat, mintha több réteg kimonó lenne egymáson
Datedzsime---a dzsuban rögzítésére szolgáló szélesebb övszalag.

Még többet szeretnél tudni a kimonókról? Kattints ide!